Suomen sivusto, jossa voit ostaa halvalla ja laadukas Viagra http://osta-apteekki.com/ toimitus kaikkialle maailmaan.

Yritti äskettäin viagra, se toimii erittäin tehokkaasti)) Ostaa Internetin kautta täällä levitra Myös ostaa levitra oikeudenkäynti, vaikutus on silmiinpistävää.

Acta_sociologica.qxd

ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 29 KISS ZSUZSANNA
Hagyományos és modern kulturális határok
Zala megye nyilvános élete az 1860-as években Elõadásomban Zala megye nyilvános életének egy rövid korszakát fogom megvizs-gálni: az 1848/49-es forradalmat követõ idõszaknak, a neoabszolutizmusnak a má-sodik felét, az 1860-as éveket. Ezt a korszakot a történetírás hagyományosan – amegelõzõ reformkorhoz, illetve a rákövetõ polgári korhoz képest – kevésbé része-síti figyelemben. Márpedig a neoabszolutizmus, részben éppen átmenetiségénélfogva, érdekes problémákat és kérdéseket vet fel a hazai társadalomfejlõdés és kul-turális átalakulás, más szavakkal a rendi társadalom bomlása, a polgárosodás kap-csán. A kérdés a legtömörebben a következõképp fogalmazható meg: vajon 1848-at követõen folytonosságról vagy megszakítottságról beszélhetünk a magyar társa-dalom fejlõdésében? Elõadásomban a társadalom kulturális tagolódásánakvizsgálatán keresztül szeretném ezt a kérdést érinteni.
A nyilvános életet (amely most a legtágabb értelemben az emberek egymás elõtt, egymással folytatott interakciókban folyó társas életét jelenti) kulturális határ-vonalak tagolták. Mégpedig úgy – ez lényegi állításom –, hogy részben érvénybenmaradtak még a rendi korszakból örökölt hagyományos kulturális választóvonalak,másrészt azonban – a megelõzõ polgári és a folyamatban lévõ gazdasági forrada-lom hatására – új, vagyis modern választóvonalak is kialakultak, amelyek alapve-tõen más elvek szerint alakultak, mint a korábbiak.
Nem érintem a nyilvános élet (ha tetszik nyilvánosság) minden formáját (erre az idõ sem lenne elegendõ), hanem csak azokhoz a területeihez fordulok, amelyek, mi-vel kívül estek a törvényi szabályozáson, nem intézményesültek. Az intézményesformába szervezõdõ nyilvánosság, vagyis az egyesületi élet, a sajtó vagy éppen aközépszintû politizálás (a megyegyûlések) világa mindenkor – és ebben az idõszak-ban különösen – ki van téve a politikai hatalom ellenõrzésének és beleszólásának.
Ezzel szemben az általam nem intézményesített nyilvánosságnak nevezett társadal-mi szféra többet képes megõrizni spontaneitásából, ezáltal – várakozásaim szerint– hívebben tükrözi a társadalom (változásának) belsõ folyamatait.
A 19. század közepén Zala megye népességét a következõképp lehet leírni. A ha-gyományosan nagyarányú nemességérõl ismert megye zömében római katolikus la-kosságú volt, csak a nagyobb városokban (Nagykanizsán, Zalaegerszegen, kisebbmértékben Keszthelyen, Sümegen) élt számottevõ arányú izraelita népesség. A la-kosság fõ bevételi forrása szerint agrárnépesség volt, illetve, ugyancsak a városok-ban, nagyobb kézmûves, kisiparos csoportok is éltek. Ez a tömör leírás önmagábanalkalmas arra, hogy a „hagyományos” kulturális határvonalakra rávilágítson. A tár-sadalom hagyományos kulturális tagolódását ugyanis a rendi állás, a vallás, illetve ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 30 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN a fõ bevételi forrás jelölte ki. Ezek a határvonalak – hagyományosan – nemcsak atársadalomban betöltött pozíciót, hanem ezzel egyidejûleg a nyilvános életben el-foglalható helyet is meghatározták.
Hagyományos kulturális határvonalak
A vallás, alapvetõ identitásformáló funkciója mellett, jelentõs szerepet töltött be atársas élet alakításban is, miután elsõdleges keretet biztosított az egy vallási cso-porthoz tartozók találkozásához és közös idõtöltéséhez. A vizsgált korszakban Za-la megye felekezeti megoszlása úgy alakult, hogy a döntõen római katolikus me-gyében (1857-70 között kb. 90%) a második legnagyobb vallási csoport az izraeli-táké volt (kb. 4%), és nagyjából ugyanekkora részt adott a két nagy protestánsfelekezet is (nagyjából fele-fele részben, bár a reformátusok aránya valamivel ma-gasabb volt az evangélikusokénál). A felekezeti csoportok tagjai szocializációjuksorán alapvetõen azonos erkölcsi normákat sajátítottak el, ebbõl fakadóan közös ér-tékeket vallottak, mentalitásuk alapja ebben az értelemben azonos volt. Mégis arendi helyzetbõl fakadó társadalmi presztízs erõs határvonalakat húzott a csoporttagjai közé, ami a mindennapi vallásgyakorlás során (például a templomi ülésrend-ben vagy a körmenetekben elfoglalt helyben) a résztvevõk számára világosan meg-mutatkozott. Természetesen a csoporton belüli választóvonalaknál jóval erõsebbvolt a csoportok között húzódó határvonal, ami ugyancsak megmutatkozott a fele-kezeti nyilvános életben is. A helyi sajtó kuriózumként említi azt az 1863-as esetet,amikor az izraelita purim ünnepén „a temérdek álarczos közt nemcsak izraelitákvoltak, hanem a mi népünkbõl is néhány ifjú” (Zala-Somogyi Közlöny – a további-akban ZSK – 1863. 03. 10.).
A munka világa ugyancsak messzemenõen befolyásolta, hogy ki hogyan vehe- tett részt a nyilvános életben. A megye markánsan és hagyományosan mezõgazda-sági terület volt: lakói között a birtokosok és bérlõk 53.000 fõs, illetve az õsterme-lésben foglalkoztatott munkások 64.000 fõs tömege volt a domináns. Birtokosok ésmunkások között – a nyilvános élethez való viszonyukat tekintve – alapvetõ határ-vonalat jelentett, hogy míg a birtokaik jövedelmébõl élõk számára a kulturális vagytársas életben való részvételt alapvetõen a városi báli szezon és a vidéken vagy für-dõhelyen töltött idõszak váltakozása határozta meg, addig a munkások számára amezõgazdasági munkák idõhöz kötöttsége volt a döntõ. A mezõgazdasági idénybena munkásoknak nem volt lehetõségük a nyilvános életben való aktív részvételre.
Ahogyan a korabeli lap megfogalmazta: „A vásár napjai félünnepet képeznek a pa-rasztgazda naptárában.” (ZSK, 1862. 08. 20.) Ehelyett a gazdálkodó életvitelhez atársas életnek rá jellemzõ, speciális formái kapcsolódtak: például a termények be-takarítása, feldolgozása során zajló közös tevékenységek (az aratási ünnep,a szüret,az asszonyok, gyerekek közösen végzett munkái stb.).
Mindazonáltal a hagyományos nyilvános életben nagy jelentõsége volt a profán ünnepeknek. Báli idõszakban a megye városaiban egymást érték a mulatságok. Az1863 januárjában például a „zalai nemes ifjúság rendezett tánczvigalmat Sümegen, ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 31 (…) Nagykanizsán a kereskedelmi kaszinóegylet” (ZSK, 1863. 01. 10.). Ugyancsakjanuárban mulatságot tartottak a kanizsai nagy kaszinóban és a polgári egyletben(ZSK, 1863. 01. 20.), valamint Csáktornyán is (ZSK, 1863. 02. 01.).
Tézisem szerint a társas életben a forradalmat követõen is továbbéltek a társa- dalmi nagycsoportok rendi kötöttségei. Ezt az állítást a báli események vizsgálatamegerõsíti. A magát „zalai ifjakként” megnevezõ társaság évrõl-évre megrendeztetáncos mulatságát. De vajon kik voltak az említett „ifjak”, és kik vehettek részt azõ mulatságaikon? A Zala-Somogyi Közlöny az 1864-es báli szezon apropóján ép-pen ezt a kérdést firtatta. Ahogy a lap Bukógáti nevû szerzõje írja, a „zalai ifjak”nevébõl nem derül ki, hogy pontosan kiket is takar: a birtokos, az iparos, a keres-kedõ, esetleg a földmûves ifjakat? Akárkikrõl legyen is szó, „legutóbb e névvelolyan pikniket rendeztek, ahonnan ki volt zárva zsidó, prokátor, purger” (ZSK,1864. 01. 20.). Más forrásokból – a fõispáni helytartó levéltári irataiból – egyértel-mûen kiderül, hogy az ifjak a megye fõúri sarjai és a zalai nemesek voltak, akik abelépti díjak árának magasra emelését eszközül használva eleve elzárkóztak a tár-sadalmi keveredéstõl. Másrészrõl ugyanakkor a helyi elit szívesen mulatott a magazártkörû rendezvényein kívül is. Erre adott lehetõséget az 1864 báli szezonjábanelõször megrendezett „cseléd tánczvigalom,” amelyen cselédek és uraik együtt ve-hettek részt. A mulatság azonban nem volt maradéktalanul sikeres, ugyanis: „szá-mosan jelentek meg cselédek és mívelt urak, kik egymással kedvesen mulattak vol-na, ha nem jelennek meg a mívelt osztályból sokan, melák, buldog, kopó, vizsla,pincs-ebekkel, melyek az álarczosokat hangos ugatással vevék üldözõbe” (ZSK,1864. 02. 10.). Hogy az urak szándékos heccérõl vagy csupán véletlen balszeren-csérõl volt szó, arról a források hallgatnak. Akárhogyan is, a cselédvigalom min-denképpen formabontó volt abban a tekintetben, hogy a hagyományos társadalmiválaszvonalak fellazítását célozta (hiszen cselédek és urak közös mulatsága koráb-ban még csak ötlet szintjén sem merült föl). A végsõ értékeléshez azonban érdemesidézni a megyei lap kommentátorának ide vonatkozó megjegyzését, miszerint:„Zugolódott a cselédosztály [mármint az urak kutyáinak megjelenése miatt, K. Zs.],de mit sem tehetett, mert az ur szavára a szolgának hallgatni kell” (uo.).
1864-ben járunk, tehát egy évtizeddel azután, hogy Mocsáry Lajos papírra ve- tette a magyar társas életrõl rajzolt korképét (kórképét). De még az eltelt egy évti-zed után is helytállóak az õ szavai: „kasztok, osztályok, kiváltságok a társaságbanfolyvást léteznek százados elõítéleteikkel… Sokkal többen vannak kétségtelenül,kik magokat azokon tökéletesen túlteszik, de a nagy többség még csak némi rész-ben, közte sok tán mit sem engedett” (Mocsáry 1855: 18.).
A 19. század közepén lezajló polgári forradalom révén megkezdõdött a hagyományostársadalmi választóvonalak, határok lebontása. Ezt a folyamatot erõsítette a polgáriforradalmakkal egy idõben zajló gazdasági forradalom, amely átalakította a termelésrendjét. De nemcsak termelését, hanem – ahogyan arra az elsõk között NielMcKendrik és szerzõtársai felhívták a figyelmet – a fogyasztásét is. A 18. századiAngliában a városok gazdaságának fellendülése és ezzel párhuzamosan egy modernértelemben felfogható fogyasztói réteg megszületése figyelhetõ meg. Ezt a folyama- ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 32 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN tot nevezi az angol történetírás „fogyasztói forradalomnak” (consumer revolution)(McKendrik és társai 1982).1 Az ipari forradalom eredményeképp megnövekedetttermelés a fogyasztói javak piacának minden területén éreztette hatását, így a gazda-sági változások hatására a szabadidõ eltöltésének is új formái jelentek meg. Ezekazonban nem egyformán voltak elérhetõek a társadalom csoportjai számára, sõt jósze-rével elzártak maradtak mindazok elõl, akik nem rendelkeztek megfelelõ jövedelem-mel vagy éppen az új jelenségek befogadásához szükséges kulturális háttérrel. A „fo-gyasztói forradalom” messzemenõ hatással volt a társadalom kulturális tagolódására.
A polgárosodás, a kulturálódás értelmében vett „civilizáció” és a társadalmi távolság-tartás (social distancing) ugyanis kéz a kézben jártak (Borsay 1989: 286.). Ez nemmást jelent, mint hogy miközben egyfelõl a hagyományos társadalmi-kulturális vá-lasztóvonalak (a vallás, az öröklött státusz vagy éppen a foglalkozási struktúrában el-foglalt hely) veszítettek erejükbõl, ugyanakkor a korábbiakban nem ismert jelentõ-ségre tett szert a fogyasztásban, különösen pedig a kulturális javak fogyasztásában be-töltött pozíció. Az ebbõl fakadó kulturális határokat nevezem „modernnek.” Modern kulturális választóvonalak
A 19. század közepére Magyarországon is egyre inkább megfigyelhetõ, hogy a társasélet eddig bemutatott hagyományos formái mellett újak is megjelennek. Valószínûlegtúlzás volna Magyarországon „forradalomról” beszélni a fogyasztás terén, annyimégis elmondható, hogy nálunk is fellendülés kezdõdött, elsõsorban a városokbakoncentrálódva. Ez több módon is megmutatkozott: a városok népességének növeke-désében, a városi épített környezet megváltozásában (parkosítás, sétaterek nyitása,korzók építése), a városi gazdaság jellegzetes mintázatainak átalakulásában – példá-ul a tercier szektor megerõsödésében. És mindezek mellett elsõsorban abban, hogy ki-szélesedett a szabadidõ eltöltésére kínálkozó lehetõségek és formák köre, és a meg-sokasodott lehetõségek mind szélesebb közönség számára váltak elérhetõvé.
A továbbiakban a nyilvános társas életnek ezeket az új típusú fórumait veszem sorra röviden, miközben igyekszem megmutatni a fogyasztó kultúra magyarorszá-gi kibontakozásának sajátosságait is. E sajátosságok közül a legmarkánsabb az,hogy míg nyugaton a „fogyasztói forradalom” egyik legfõbb vívmánya a társadal-mi osztályok közötti kulturális határvonalak fellazítása, addig nálunk a fogyasztóikultúra elterjedése során a társadalmi csoportok közötti hagyományos határok nem– vagy csak részben – omlottak le.
A szerzõk azt állítják, hogy a 18. század angol társadalom fogyasztói forradalmat élt át; az egy fõ-re esõ fogyasztás ugrásszerûen megnõtt az arisztokrácián kívüli társadalmi rétegekben is. „. [a] 18.
század második fele a szerzés és költés olyan lüktetésének,. a termelési és értékesítési technikákolyan robbanásszerû fejlõdésének lett szemtanúja, melynek következtében a társadalom különfélerétegei korábban nem látott mértékben élvezhették a vásárlás örömeit.” (McKendrick, Brewer,Plumb 1982: 9; a fordítást Zentai Violetta: A fogyasztás kultúrája és a történelem. címû cikkébõlidéztem. Lásd: Replika 1996. [21-22.] 139–159.).
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 33 Az új típusú közönségprogramok közül Zalában a leggyakoribb a zenészek és a táncmûvészek fellépése volt. Nagykanizsán például szinte minden hónapra jutottegy-egy hegedû-2, fuvola-3 vagy énekmûvészi elõadás. A híresebb fellépõk, mintpéldául Hollósy Kornélia4, „a körülfekvõ megyék távol vidékeirõl is” (ZSK, 1863.
05. 20.) összegyûjtötték a közönséget, mások esetleg csak a városokból vagy a vá-rosokhoz közel fekvõ vidékrõl csalogatták az érdeklõdõket. A fellépõk számának megszaporodásával párhuzamosan a kínálat differenciálódá- sa is megindult. Amíg az említett Hollósy Kornélia vidéki turnéi alkalmával az ope-ra népszerûsítésén munkálkodott, és mûsoraival elsõsorban a mûvelt, elit közönségetszólította meg, addig a nyaranta zsúfolásig telt kerthelyiségekben a szórakozva mû-velõdni vágyó közép- és alsóbb rétegekbõl kikerülõ közönség találta meg a neki szó-ló programokat. A lehetõségek és a helyszínek gyarapodása elválasztotta egymástól akülönbözõ társadalmi rétegeket. A helyi mûkedvelõ elit közönségnek szervezett mû-vészeti estélyeken a városlakó nemesség és hivatalnokértelmiség múlatta az idejét,miközben a városok és a környékbeli falvak mulatói, mulatókertjei az alsóbb rétegekspontán találkozásának, mulatozásának nyitottak teret. „A szép idõt már élvezni kez-di a közönség a mulató kertekben, melyek egyikében minden vasárnap egy állatot le-het nyerni.” – szólt például a Zala-Somogyi Közlöny egyik rövid híradása (ZSK,1863. 04. 20.); ilyen mulatókertben a megyei nemesek azonban sosem fordultak meg.
Megjelentek egészen újfajta látnivalók is, de ezek ugyancsak differenciáltan jutot- tak az egyes társadalmi csoportokhoz. A modern technika nagy vívmánya volt a fény-képezés. Az 1862-ben Nagykanizsára látogató „körmendi gyógyszerész – mint fény-képész” (ZSK, 1862. 07. 01.) szolgáltatásai azonban – a magasan szabott árak miatt– csupán egy szûkebb kör számára voltak elérhetõek. Ha fényképet nem is csináltat-hatott magáról bárki, a fotómûvészet eredményei nagyobb közönség számára is elér-hetõvé váltak, amikor a városi vendéglõben egy másik fotómûvész, „természethûphotographiai látványosságot”, vagyis 300 fotót állított ki (ZSK, 1863. 10. 10.).
Ugyancsak populáris esemény, a hagyományos állatvásárok mintájára megszervezettlátványosság volt az a „nagyszerû állatsereglet…, mely közt egy nagy oroszlán mu-togattatik” (ZSK, 1863. 08. 01), vagy a „világhírû olasz herkules, akrobata és erõmu-tatványai” (ZSK, 1864. 02. 10). A fizikai hatások és benyomások (erõ, méret, bátor-ság) elõtérbe helyezése a tradicionális vásári mutatványokhoz közelítették ezeket azújszerû látványosságokat is, így befogadhatóbbá, a megszokott kulturális keretek kö-zött értelmezhetõvé téve õket az elit kultúrából továbbra is kirekedtek számára.
„Beckner Sarolta hegedûmûvésznõ a Zöldfa szálloda termében” (ZSK, 1862. 06. 01.); Frank Ignácnéphegedás elõadása ugyanott 1863. márc. 28-án (ZSK, 1863. 04. 01.).
„A Doppel testvérek fuvolakoncertjén, Sipos Antal zongoramûvész is közremûködik a Zöldfa ven-déglõben.” (ZSK, 1862. 07. 20.) Hollósy Kornélia (1827-1890), szoprán operaénekesnõ, 1846–49 és 1854–1862 között a NemzetiSzínház tagja volt. A forradalom alatt és után számos jótékonysági akcióban vett részt, évi fizetésé-nek három százalékát a honvédségnek és a Nemzeti Bank létrehozására ajánlotta. Széchenyi teme-tésén õ énekelte a Requiem szólóját, utolsó jelentõs fellépésén pedig, a Bánk bán õsbemutatóján(1861-ben) Melinda szerepét énekelte.
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 34 HAGYOMÁNYOS ÉS MODERN KULTURÁLIS HATÁROK. ZALA MEGYE NYILVÁNOS ÉLETE AZ 1860-AS ÉVEKBEN Az 1840-es évek megalapozó idõszaka után a színjátszás is a forradalom utáni idõszakban teljesedett ki. A megyében csak Balatonfüreden volt színház, de annakellenére, hogy sem Zalaegerszegnek, sem Nagykanizsának nem volt állandó szín-háza vagy koncertterme, ezekben a városokban is számos színtársulat megfordult.
A színielõadásokra – a más nyilvános eseményekhez hasonlóan – kirendelt hatósá-gi biztosi beszámolókból ismeretes azonban az is, hogy a közönség legnagyobb-részt a városi középrétegekbõl (polgárok, tanárok, mérnökök) került ki, és az újfaj-ta kulturális élmény sem a magasabb rangúakat, sem pedig az alacsonyabb társadal-mi helyzetûeket nem igazán érte el. Ugyancsak a középréteg jelentette a megyeifürdõhelyek – elsõsorban Füred – legtipikusabb közönségét is. A reformkor ótanépszerû fürdõhelyen a korszakban indult meg a fürdõzéshez kapcsolódó többlet-szolgáltatások körének kiszélesedése. 1861 és 1863 között önálló fürdõlap jelentmeg, megnyitott a település kölcsönkönyvtára is, sõt egy lövölde is a vendégek ren-delkezésére állt, és rendszeressé váltak az évente megrendezett Anna-bálok (Kato-na 2002: 69.). Mindezek mellett megkezdõdtek a fürdõhöz kapcsolódó nagyberu-házások, amelyeket – mint a fürdõhely kutatója írja – ebben a korszakban már „el-sõsorban nem a szükség, hanem az elõrelépés szándéka diktált” (uo.: 70.).
Mindezek az újdonságok valóban arra utalnak, hogy az 1860-as években fogyasz-tói fellendülés (ha nem is forradalom) kezdõdött a balatoni fürdõhelyen. Ugyanak-kor megváltozott a fürdõvendégek társadalmi összetétele. Az itt megforduló vendé-gek között a reformkorban a „mértékadó csoport” a környékbeli vármegyék hiva-talviselõ és birtokos köznemessége volt (Hudi 1989). Húsz évvel késõbb „areformkorra jellemzõ patriarchális fürdõéletet lassan felváltotta a polgári értelem-ben vett szabadidõhöz kötõdõ, tudatos nyaralási-szórakozási igény” (Katona 2002:56.). Eddigre az arisztokrata vendégek száma a töredékére csökkent a korábbinak,„a legtöbb fürdõvendég a kereskedõk közül került ki”, rajtuk kívül pedig továbbrais „a birtokos és többségében megyei hivatalt viselõ nemesség, valamint az értelmi-ség különbözõ rétegeinek képviselõi idõztek Füreden nagyobb számban” (Katona2009: 198.). Csakhogy ez a középosztály belülrõl igencsak tagolt volt – ahogyanerre a megyei közlöny tudósítója, a füredi és keszthelyi idény hangulatáról egyéb-ként meglehetõsen lehangoló képet festõ beszámolóiban nyomatékosan fel is hívtaa figyelmet. „Egyébként Füreden – szól az egyik ilyen beszámoló – a közönségnagy részben dandykbõl s zsidókból áll; s az utóbbiak nem pusztán henyélõ mula-tók. A cotteriák [értsd: kotériák, azaz társaságok, klikkek] gyönyörûen díszlenek.
Kedély, fesztelenség, mint még annyi pauvre [értsd: szegény, szegénységre jellem-zõ] tulajdonságok, innét számûzve. Pompás toilettek, szép fogatok a szegény filisz-tert folytonos feszültségben tartják. Lövöldözések, szelidebb párbajok, regatták aprogramhoz tartoznak. Bál esténkint, de csak a »kék vér« számára” (ZSK, 1863. 09.
20.). Hiába csökkent a vendégek között az arisztokraták száma, a szépreményû„nemesifjak” és a – vélhetõen nagyobb részben a zsidók közül kikerülõ – kereske-dõk csoportjainak elkülönülése rányomta a bélyegét a fürdõhelyek mindennapjaira(errõl lásd még Katona 2002: 60–63.). A fürdõhelyeken az 1860-as években mind-ezek szerint (még) nem történt meg a hagyományos társadalmi válaszfalak lebom-lása, társadalmi-kulturális értelemben nem teljesedett ki a polgárivá válás.
ACTA_SOCIOLOGICA.qxd 2012.06.22. 14:43 Page 35 Összegzés
A nyilvános élet intézményesített formát nem öltõ fórumainak hagyományos ésmodern típusai egy idõben, egymás mellett mûködtek. Jellegzetesen eltért azonbanaz e fórumokon résztvevõk köre. Amíg a megye vidéki, azaz városokon kívüli ré-szén még a század második harmadában is a nyilvánosság hagyományos fórumaivoltak az uralkodók, addig a városokban az egymással összekapcsolódó gazdaságiés társadalmi változások hatására a vizsgált korszakban a nyilvánosságnak mindtöbb újszerû fóruma is megjelent. Részben még Zala megye partikuláris példáján isigazolva látom azt a megállapítást, amely szerint az ipari fellendüléssel egy idõben,azzal összefüggésben megváltozott a fogyasztói, kulturális fogyasztói magatartásis, ami a szabadidõ eltöltésének (és ezzel együtt a nyilvános életnek) új és változa-tos formáit hívta életre. Amíg azonban a „fogyasztói forradalomról” szóló nyugatiszakirodalom szerint e folyamat egyik lényeges társadalmi hozadéka a társadalmiosztályok közötti átmenet könnyebbé válása, addig – legalábbis a talált forrásoktükrében Zala esetében úgy tûnik – nálunk ezek az új fórumok is csak kevéssé tud-tak hozzájárulni bizonyos hagyományos, merev társadalmi határvonalak (minde-nekelõtt például a keresztények és izraeliták, vagy a városi és vidéki lakosság kö-zötti választóvonalak) bomlásnak indulásához.
Hivatkozott irodalom
BORSAY, PETER (1989): The English Urban Renaissance. Culture and Society in the Provincial Town, 1660–1770. Oxford, Calendron Press.
HUDI JÓZSEF (1989): A balatoni fürdõkultúra a reformkorban. In Bilkei Irén (szerk.): Közlemények Zala megye közgyûjteményeinek kutatásaiból, 1988. (ZalaiGyûjtemény 28.) Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltár, 109–135.
KATONA CSABA (2002): Füred és vendégei. Egy fürdõhely és „társadalma” az 1840- 1860-as években. Korall (7–8), 56–77.
KATONA CSABA (2009): A balatoni nyár – anno 1861. In Paksy Zoltán (szerk.): Za- lai történeti tanulmányok, 2009. (Zalai Gyûjtemény 67.) Zalaegerszeg, ZalaMegyei Levéltár, 191–230.
MCKENDRICK, NIEL–BREWER, JOHN–PLUMB, J. H. (1982): The Birth of a Consumer Society: The Commercialization of Eighteenth-Century England. London,Europa Publications.
MOCSÁRY LAJOS (1855): A magyar társasélet. Pest, Müller.

Source: http://szociologia.btk.pte.hu/sites/default/files/Acta_Sociologia/07_-_kiss.pdf

live-transform.halosvr.co.uk

Una Propuesta para la Regulación resumen ejecutivo Escrito por : Stephen Rolles Editores : Emily Crick, Mark Haden, Mike Jay, Danny Kushlick, Al Robertson Agradecimientos especiales a : ‘J. Paul Getty Jr. Charitable Trust’, y ‘The Glass House Trust’ por apoyar la producción de esta publicación Diseño y producción : Tim Barnes, chicken www.herechickychicky.com

Organic-inorganic hybrids

August 30 (3Pa01-3Pa26) 11:00-11:30 (Preview, Rm 502) 11:30-12:30 (Discussion, 5th Floor Lobby) Topic 4 Organic-Inorganic Hybrids 3Pa01 Stepwise Metal Assembly in Dendritic Polyphenylazomethines (Keio University) Yousuke Ochi, Atunobu Fujii, Kimihisa Yamamoto 3Pa02 Three-dimensional Gold Nanoparticle Network via Sublimation of Volatile Organic Crystals Decorated with Gold Nan

Copyright © 2010-2014 Medical Pdf Articles