Alispan24.qxd

Bevezetés
Az „alkotmány védőbástyájá”-nak tekintett megyei szervezet kérdésében a ki-egyezést követően a municipialisták és a centralisták között elmélyültek az el-lentétek. A municipializmus továbbra is a megyei önkormányzat jelszavát tűztezászlajára. A centralizmus viszont a központosító polgári tendenciákra történőhivatkozással fokozatosan csökkenteni kívánta a megyék jogkörét. Az ország-gyűléseken, a sajtóban, a megye üléstermeiben zajló vitákban a centralista állás-pont aratott győzelmet, ezt bizonyítja a köztörvényhatóságok rendezéséről szó-ló 1870:XLII. tc. is.
A municipialisták és a centralisták ellentéte Fejér megyében is fellángolt, az állandó bizottmány tagjai közül többen az önkormányzat teljes felszámolásátóltartottak. A kétkedőket, a törvény ellenzőit a főispán vezette centralisták azzalgyőzték meg, hogy a megyék sarkalatos jogai épségben maradtak: a tisztviselő-ket jövendőre is szabadon választják, végrehajtják az alkotmányos úton hozotttörvényeket. „Teljes szabadsággal vitatkozhatunk a közügyek felett, [a] törvény-telen rendeletek ellen felszólalhatunk, sőt bizonyos esetekben a végrehajtást ismegtagadhatjuk”1 A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény megyei végrehajtásának munkálatait a főispán irányította és koordinálta. Szőgyény-Marich László veze-tésével 1871. június 15-én alakult meg a 90 főből álló küldöttség, hogy kidol-gozza a megye szervezeti szabályrendeletét. E küldöttségben a bizottmány tag-jai közül 64-en, a központi tisztikar részéről 12-en vettek részt, a községeket pe-dig 13 bíró képviselte.2 A főispán meghatározta a küldöttségre váró feladatokat,nevezetesen: a virilisek névjegyzékének összeállítását, a törvényhatósági válasz-tókerületek beosztásának kialakítását, a tisztikar, a segéd-, kezelő- és szolgasze-mélyzet létszámának megállapítását, a munkaköri feladatok leírását, az ügyke-zelés, a járások közigazgatási beosztásának, az árvaszék és az állandó választ-mány szervezetének kidolgozását kellett megvitatnia, majd a tervezetet bemutat-nia a megyebizottmánynak. A küldöttség közel 3 hét alatt elkészítette a megyeszervezeti szabályrendeletét, amelyet a július 3-i bizottmányi közgyűlésen meg-jelentek el is fogadtak, s jóváhagyásra felterjesztettek a belügyminiszterhez.
1871. október végén tartott bizottmányi ülésen a főispán már arról számolt be,hogy a belügyminiszter a szervezeti szabályrendeletet részben jóváhagyta, a ja-vasolt módosítások végrehajtása érdekében a küldöttség rendszeresen ülésezik,folyamatosan végzi munkáját, illetve az ügykezelés szabályozására, a szolgabí-rói hatáskör módosítására a törvényhatóság testülete a belügyminiszteri leiratbanfoglaltak teljesítésére utasította a küldöttséget. Jóváhagyásra került a törvényha-tósági választókerületek beosztását, a tisztikar, a segéd- és kezelőszemélyzet ha-táskörét, munkafelosztását, az állandó választmány szervezetét tárgyaló fejezet.
Felülvizsgálta a Belügyminisztérium a virilisek névjegyzékét, a tisztviselők na-pidíjáról alkotott szabályrendeletet és jóváhagyta a központi árvaszék szerveze-tét is. Fejér megye szervezeti szabályrendeletének összeállításával Bóné Gézatiszteletbeli főjegyzőt bízták meg.3 A megyei szervezet kidolgozását, majd jóváhagyását követően 1871. de- cember 28-án került sor a tisztválasztó közgyűlésre, amelyen a törvényhatóságibizottság 348 tagja megválasztotta a központi és a járási tisztikar tagjait. Termé-szetesen az alispánválasztást előzte meg a legnagyobb várakozás, ugyanis ZuberJózsefet, a megye másodalispánját – 1871 augusztusában – Pécs és Székesfehér-vár szabad királyi városok főispánjává nevezte ki az uralkodó, Szüts Adolf elsőalispán „magánviszonyaira” történő hivatkozással megvált tisztségétől. Az alis-páni hivatal tehát vezető tisztségviselők nélkül látta el feladatát azokban a hetek-ben, amikor a törvényhatóságok rendezéséről alkotott törvénycikk végrehajtásaa feladatok igen körültekintő elvégzését követelte meg. Szeptember 16-án Feke-te János főjegyző javaslatára a megye első alispánjává báró Miske Imrét, a bo-dajki uradalom birtokosát, tiszteletbeli főjegyzőt választották meg. Személyébena főispánhoz és a centralista elképzelésekhez közel álló megyei politikus kerültaz alispáni hivatal élére. A másodalispán feladatainak helyettes ellátásával „köz-kívánat folytán” Németh Lajos törvényszéki alelnököt bízták meg.4 A decemberi választáson négy jelölt; báró Miske Imre, Németh Lajos, Fe- kete János és Kolossváry Sándor pályázott az alispáni tisztségre. A jelöltek kö-zül a törvényhatósági bizottság tagjai közfelkiáltással Miskét választották meg,akinek negyedéves tevékenysége „általános” elismerést váltott ki.5 Az alispán avármegye első tisztviselőjeként a törvényhatóság nevében vezette a közigazga-tást, végrehajtotta a törvényhatósági bizottság határozatait, a kormány rendele-teit, illetve végrehajtásukat ellenőrizte. Ha valamely rendeletet alkotmányelle-nesnek tartott, vagy a megyei viszonyok ismeretében károsnak, megvalósíthatat-lannak vélt, 24 órán belül jelentést tehetett a főispánnak. A kormányrendelet el-len tiltakozó feliratot, az átvételt követő 72 óra alatt el kellett juttatni a rendele-tet kibocsátó főhatósághoz.
Az alispán volt a megye hivatalos pecsétjének őre, a törvényhatóság megbí- zása értelmében aláírta az okiratokat, leveleket, a fontosabb dokumentumokathitelesítő záradékkal látta el. Irányította a sorozójárásokban az újoncozást, a ve-gyes felülvizsgáló bizottság polgári elnökeként vezette az első fokon katonaiszolgálatra alkalmatlannak bizonyult egyének felülvizsgálatát. A megyében ál-lomásozó alakulatok parancsnokaival együtt járt el az elszállásolások ügyében,rendezte a vitás kérdéseket, majd a megyei katonai laktanya építésével kapcso-latos munkálatokat irányította.
A megye pénztárait havonta egyszer, a számvevő és a tiszti ügyész jelenlé- tében, felülvizsgálta. A közigazgatás állapotáról negyedévenként beszámolt a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, az állandó választmány elnökeként aközgyűlés elé tartozó fontos ügyek előkészítését irányította.
Az 50 főből álló megyei állandó választmány első ülését 1872. február 12- én tartotta. Az alispán azonban nem csak irányította, összefogta, hanem bizo-nyos szempontból meg is határozta a testület munkáját, személyes döntése és vé-leménye nemegyszer megszabta az állásfoglalás tartalmát. Az állandó választ-mány 3 szakosztályban fejtette ki tevékenységét. Megalakították a közigazgatá-si és közjogi szakosztályt (elnöke: Zlinszky István), a pénzügyi szakosztályt (el-nöke: Pellet Sándor kanonok), a közlekedési és műszaki szakosztályt (elnöke:Zuber Antal). A szakosztályok elnevezése feladatuk jellegét is tükrözte. Az ál-landó választmány ülésein jegyzőkönyvet nem vezettek, jelentés vagy „végzés-tervezet” formájában összegezték álláspontjukat.6 Az alispán negyedéves és évi összefoglaló jelentéseiben részletesen beszá- molt az általa vezetett hivatal munkájáról, a közigazgatás állapotáról. 1872 elsőhónapjaiban a tisztviselők megismerkedtek feladataikkal, lebonyolították a mégelintézést igénylő iratok átvételét, a tömegével érkező miniszteri rendeletekbenfoglalt utasításokat végrehajtották, illetve végrehajtásukat megkezdték. A köz-törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény életbe léptetését követően – már-cius végéig – összesen 244 rendelet érkezett a főhatóságoktól a megyéhez. Azalispán a központi tisztikar vezetőivel közösen kijelölte a csendbiztosi, az alor-vosi kerületeket. Három alorvos látta el a feladatokat a megye 6 közigazgatásijárásában. A közbiztonsággal, az egészségügyi igazgatással kapcsolatos felada-tok mellett az alispán ellenőrizte a községek rendezéséről szóló 1871: XVIII. tc.
végrehajtását, a községek szabályrendeleteinek kidolgozását.
A közigazgatás helyzetéről szóló jelentés érdemi részében beszámolt a köz- munkahelyzetről, az utak, hidak, egyéb műtárgyak építési és karbantartási mun-kálatairól. A sorozás eredményéről, az elszállásolás rendjéről, pl.:1872-ben 6 lo-vasszázad tartozkodott a megyében, a 10. és 13. [cs. és kir.] huszárezred alaku-latai Érden, Tárnokon, Sóskúton, Martonvásáron, Kajászószentpéteren, Ercsi-ben, Nagy- és Kisperkátán, Adonyban, Dunapentelén, Rácalmáson, Tabajdon,Alcsúton, Válon, Móron és Bodajkon állomásoztak.7 Elemezte a megye köz-egészségügyi, pénzügyi helyzetét. Szólt az árvaszék tevékenységéről és ügyfél-forgalmáról, az alispáni, a főszolgabírói hivatalok ügyintézéséről, pontosan fel-tüntette az elintézett és a még feldolgozásra váró akták számát. Vizsgálta a köz-tisztaság helyzetét, a népmozgalmi viszonyokat. A megye gazdasági helyzetéttárgyalva kiemelten szólt a mezőgazdasági munkavégzésről, a termésátlagokalakulásáról, az állattenyésztés problémáiról, az állategészségügyről.
Esetenként tájékoztatta a törvényhatósági bizottság tagjait a Székesfehérvá- ri Királyi Törvényszék munkájáról is. Az 1874-ben ismertetett adatok közvetle-nül rávilágítanak a közbiztonság helyzetére. A gyilkosságok száma 12, a súlyos testi sértéseké 74, gyújtogatásért 5 egyént fogtak perbe, lopásért 159, rablás bün-tettéért 4 főt ítéltek el. A 329 elítélt között 112 volt a visszaeső bűnösök száma.8 Az 1876:VI. tc. értelmében október 2-án alakult meg Fejér Vármegye Köz- igazgatási Bizottsága, amelynek elnöke a főispán lett. Szőgyén-Marich Lászlóígy a kormány képviselőjeként a megye két legfontosabb (közigazgatási és a tör-vényhatósági bizottság) testületének munkájában, feladatainak ellátásában – atörvények és utasítások meghatározta eszközökkel – ellenőrző s meghatározószerepet töltött be. Amíg a törvényhatósági bizottság a megyei önkormányzattestülete volt, addig a közigazgatási bizottságban az önkormányzat képviselői(választottak) és a központi tisztikar vezetői mellett az állami hivatalnokok is he-lyet foglaltak. A municipialisták – igaz 1872 után egyre csökkenő „hangerővel”– a megyék jogainak további megnyirbálását hangoztatták.
A közigazgatási bizottságban helyet kaptak a törvényhatósági bizottság ál- tal választott tagok (10 fő), közülük hárman a földbirtokos arisztokráciát,Vénosz kanonok a klérust képviselte. A törvényhatóság tisztviselői közül hiva-talból lettek a bizottság tagjai az alispán (báró Miske Imre), a főjegyző (BónéGéza), a tiszti főügyész (Horváth Imre), a megyei árvaszék elnöke (RozgonyiGyörgy) és a főorvos (Eltér József). A szakminisztériumok pedig név szerint ne-vezték meg delegáltjaikat. Az „államközegeket” Kolossváry Miklós tanfelügye-lő, Sahlhausen Lipót adófelügyelő, Zalay Alajos főmérnök, a királyi ügyészt he-lyettesítő Ambrózy Mihály alügyész, a postaigazgatót helyettesítő Janisch Mórszékesfehérvári postahivatalnok képviselték.9 A közigazgatási bizottságban is felelősségteljes munka hárult az alispánra; már az alakuló ülésen annak a választmánynak az elnökévé nevezték ki, amelya tc. 14., 52. és 53. paragrafusa szerint elkészítette a bizottság munkabeosztását,és kidolgozta az eljárási szabályzatot. A századfordulóig a közigazgatási bizott-ság munkáját az alábbi választmányok, albizottságok és küldöttségek segítették: – a fegyelmi választmány (1876: VI. tc. 52–55. paragrafus)– a felszólamlási küldötség (1883: XV. tc. 12. paragrafus)– a felügyelő bizottság (1878: V. tc. 48. paragrafus)– a gyámügyi fellebbviteli küldöttség (1877: XX. tc. 216. paragrafus)– az erdőrendészeti albizottság (1879: XXXI. tc. 26. paragrafus)– az erdei kihágási II. fokú bíróság (1879: XXXI. tc. 120. paragrafus)– a börtönvizsgáló küldöttség (1876: VI. tc. 38. paragrafus)– a kihágások és kártérítési követelések elbírálására hivatott albizottság Az alispán a fenti albizottságok közül hivatalból tagja volt a gyámügyi fel- lebbviteli küldöttségnek, az erdőrendészeti albizottságnak, az erdei kihágási II.
fokú bíróságnak és a börtönvizsgáló küldöttségnek. Mégsem állíthatjuk, hogyezen küldöttségekben fejtette ki a legcéltudatosabb tevékenységet, hanem a ha- vonta ülésező közigazgatási bizottság előadójaként részletes jelentésben számoltbe a közigazgatás helyzetéről. A rendszeres tájékoztató azt is jelentette, hogy aközigazgatási bizottság az önkormányzat testületénél lényegesen jobban és idő-ben is gyorsabban áttekintette a megye általános helyzetét, mert a törvényható-sági bizottság közgyűléseire negyedévenként került sor, s félévenként a közigaz-gatási bizottság által összeállított, a közigazgatás „minden ágát” összefoglaló je-lentést olvasták fel a törvényhatósági bizottság ülésén. Ez esetben az alispán csu-pán „pótjelentésben” számolt be a közigazgatás „azon mozzanatairól”, amelyeta közigazgatási bizottság jelentésében nem érintett. Az összefoglaló jelentések-ről némi iróniával jegyezte meg Miske Imre: „.az alispáni éves jelentések gya-korlati haszna és becse – miután az csak ismétlés jellegével bírhat – nagy rész-ben megszűnt.”. Az elmondottak ellenére a közigazgatási bizottság tevékeny-ségéről Miske az alábbiakban összegezte párhónapos tapasztalatait: „.nem ér-kezett el ugyan még az időpont, melyben a közigazgatási gépezet új alkatrészefelől ítéletet lehetne mondani, annyit azonban már most is állíthatok, hogy az ag-gályok, melyek ez által az önkormányzatot fenyegetni látszottak, alap nélküliek-nek bizonyultak be.”10 A közigazgatási bizottság megszervezésével nem csorbították az önkor- mányzat jogait, de a vegyes testület a törvényhatóság területén felügyelte és el-lenőrzése alá vonta a közigazgatás valamennyi ágát.
Az 1886. évi közigazgatási reform (1886: XXI. tc.) tovább erősítette a cent- ralista tendenciákat. Az önkormányzati jogkör erősítése helyett a kormány kép-viselőjének, a főispánnak a hatásköre bővült; a megye „legaktívabb testületiszervének”, az állandó választmánynak is elnöke lett. Tehát a törvényhatóság el-ső tisztviselőjének, az alispánnak a törvényhatósági bizottság közgyűlése előké-szítésében betöltött szerepe csökkent.
A megye főjegyzőjének irányításával került sor a megyei szervezet átdolgo- zására. A szervezeti szabályrendelet keretutasításban foglalkozott az alispáni hi-vatal, a központi tisztikar tagjainak feladatkörével. Tárgyalta a törvényhatóságközigazgatási, közegészségügyi felosztását, az országgyűlési választókerületekbeosztását, az alispáni hivatal ügyrendjét is. A szabályrendelet a belügyminisz-ter jóváhagyását követően 1889 júniusában lépett érvénybe.11 A közigazgatási feladatok ellátásában az alispán közvetlen munkatársai a jegyzői kar tagjai voltak. Hivatali elöljárójuk a főjegyző volt, aki az alispán„akadályoztatása” esetén a törvényhatóság első tisztviselőjének feladatait is el-látta.
A főjegyző felügyelt a vármegyei levéltárra, az iktató- és kiadóhivatalra, az irodaszemélyzet munkájára. A közgyűlés elé terjesztendő ügyeket – a referensifeladatok ellátása céljából – az alispántól átvette, s vele egyetértésben, eseten-ként közösen állapították meg a tanácskozási és ügyrendi szabályrendelet alap- ján a közgyűlés tárgysorozatát. A szakosztályok, küldöttségek ülésein az aljegy-zőkkel felváltva vettek részt. Vezette, illetve ellenőrizte a törvényhatósági bizott-ság ülésein felvett jegyzőkönyvet. Munkakörének jelentőségét az is bizonyítja,hogy tagja és jegyzője volt a számonkérő széknek és a közigazgatási bizottság-nak.
A törvényhatóság jogtanácsosának munkakörét a tiszti főügyész látta el. Jo- gi véleményt adott az elébe terjesztett ügyekről. A törvényhatósági bizottságülésein a rend és a törvényesség őreként széksértési keresetet és eljárást indította „magukról megfeledkezett” bizottsági tagok ellen.
Az alispánt rendszeresen, a közigazgatási bizottságot félévenként tájékoz- tatta. Munkájában, feladatainak elvégzésében a főispán kinevezte tiszteletbeliügyészek segítették. A főügyészhez érkezett beadványokról iktatókönyvet ve-zettek, amelyhez kapcsolódott a mutató- és postakönyv, a pénztárkönyv pedig azértékküldeményeket tüntette fel. A központi, a járási tisztikar tagjainak, a közsé-gek elöljáróságának, tisztviselőinek fegyelmi ügyeiről nyilvántartást vezettek. A„Fejér vármegye tiszti főügyésze” feliratú pecsétet aláírásával illetve ellenjegy-zésével együtt használta.
A vármegyei pénztár (házipénztár) személyzete élén a főpénztárnok állott, mellette a közigazgatási, az árvapénztári ellenőr, az árvaszéki könyvelő, a segéd-könyvelő és rendszerint egy díjnok látta el a feladatokat. A főpénztárnok meg-választását követően 4000 forint összbiztosítékot volt köteles kimutatni és a„vármegye rendelkezésére bocsátani”. Teendőit: a pénztárak, a megyei alapokkezelését az 1883: XV. tc. szabályozta. Lényegében tágabb, felelősségteljesebbfeladatok hárultak a számvevőségre. A főszámvevő és a beosztott hivatalnokoka házipénztár, a megyei alapok számadásait, költségvetését, a községek költség-előirányzatait véleményezték, ellenőrizték. Javaslatot tettek a megyei pótadómértékének megállapítására. Az alábbi pénztárak számszaki vizsgálatát látták el:a házipénztár, a közmunkaváltsági, majd útadópénztár, megyei tartalékalap, vár-megyei építési alap, központi szegényalap, nyilvános betegápolási alap, várme-gyei tisztviselők nyugdíjalap pénztára, községi jegyzői nyugdíjalap pénztára,ipariskolai alap, közigazgatási letéti pénztár, lovassági laktanya építési alappénztára, községi állategészségügyi alap, közárvapénztár, árvapénztári letétek.
A másodfokú közegészségi hatóság teendőit az alispán, illetve „szakköze- ge” a megyei tiszti főorvos látta el. A főorvos fogta egybe a járási és körorvo-sok munkáját, irányította a közegészségügyi személyzet tevékenységét. Fel-ügyelte a gyógyfürdőket és gyógyforrásokat, a törvényhatóság területén műkö-dő gyógyszertárakat, a megye közkórházában dolgozó orvosok munkáját. Figye-lemmel kísérte az egészségügy helyzetét, újoncozásnál a sorozóbizottság tagja-ként látta el feladatait, a sorkötelesek orvosi vizsgálatát, díjtalanul kezelte a hi-vatalból hozzá utasított egyéneket, a vizsgálat eredményét orvosi véleményben összegezte. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak, a testületet havonta tájékoz-tatta az egészségügy helyzetéről. A törvényhatósági bizottság ülésén éves össze-foglaló jelentést terjesztett elő, melyet az alispán jelentése, a közigazgatási bi-zottság tájékoztatója fontos kiegészítésének tartunk. A főorvos jelentése tartal-mazza az időjárás alakulásának főbb mutatóit, a népmozgalomra vonatkozó sta-tisztikákat, az egészségügyi személyzet (orvosok, szülésznők) létszámát. Igenfontosak a megyei közkórház munkájáról, az ápoltak létszámáról, a kezeltek be-tegségének megoszlásáról, a halálozás arányáról szóló adatok. A megyei főor-vos feladatkörének megfelelően összegezte az állategészségügy helyzetét, az ál-latorvosok, gyógykovácsok teendőit is.
A központi tisztikar tagja volt a főispán kinevezte főlevéltáros is. „A főle- véltárnok – állapította meg az 1886. évi megyei szabályrendelet – a vármegyeilevéltár s abban létező [.] irományok és tárgyak őre s felelős kezelője. A levél-tár rendben tartása, az irományok célszerű csomagolása, elhelyezése s az időn-kénti rendezési munkálatok feladatát képezik.” A közigazgatás mechanizmusá-ban kiemelt feladatokat látott el, bizonyos ügyek elintézésében, azáltal segítettea központi tisztikar munkáját, hogy a közgyűlés, de leginkább az alispán, a fő-jegyző utasítására kiadta a levéltárban őrzött iratokat. Magánfelek kérésére csakmásolatot adhatott ki, amelyeket aláírásával és a levéltár pecsétjével hitelesítettilletve erősített meg. Az 1886: XXI. tc. értelmében átdolgozott megyei szerve-zeti szabályrendelet részletesen felsorolja a főlevéltáros teendőit.
A XIX. század utolsó harmadától – Rexa Dezső kinevezéséig – működő fő- levéltárnokok nem rendelkeztek megfelelő szakképzettséggel. Az a gyakorlatalakult ki, hogy a megyei adminisztrációból „kiöregedett” hivatalnokok kerülteka levéltár élére (Fekete János, Modrovich Ignác). Fejér vármegye alispánjai
1872–1894
A közel két évtizedet felölelő alispáni jelentések a polgári közigazgatás kiépülésének, majd megszilárdulásának dokumentumai. Kiegészülnek anépiskolai törvény végrehajtását tartalmazó iskolatanácsi jelentésekkel.
Az alispán éves jelentéseinek szerkezete, szemlélete 1876-ig egységesnek mondható. Átmeneti törést tapasztalhatunk a közigazgatási bizottság meg-szervezésétől, ugyanis a testület is beszámolt a megye általános helyzetéről,elkészítette a miniszterelnökhöz felterjesztett éves jelentését. Ezt követően az agyakorlat alakult ki, hogy kivonatos jelentéseket állított össze az alispán, több- ször csupán időközi beszámolókat terjesztett a törvényhatósági bizottság elé. Afennálló gyakorlatot Sárközy Aurél gyökeresen megváltoztatta, visszatért az1876-ig érvényes gyakorlathoz és kötelezettséghez.
1 Fejér Megyei Levéltár (a továbbiakban: FML) Fejér Vármegye Bizottmányának jegyzőkönyve (a továbbiakban: Bizottmány jkv). 1871:200. sz.
2 Uo. 1871:201. sz.
3 Uo. 1871:205., 398. sz. Bóné Géza (szerk.): Fejérmegye (!) szervezete 4 FML Bizottmány jkv. 1871:300., 301. sz.
5 Uo. 1871:442. sz.
6 Fejérvármegye (!) tisztikara, törvényhatósági bizottsága és állandó választmánya [az] 1872. évben. Székes Fejérvár, [1872] 18–19.
7 Fejér vármegye alispánjának 1872. évi jelentése.
8 Fejér vármegye alispánjának 1874. évi jelentése.
9 FML Fejér Vármegye Közigazgatási Bizottságának jegyzőkönyve. 1876. október 2. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve (a továbbiakban:THB jkv.). 1876:72. sz.
10 Fejér vármegye alispánjának 1876. évi jelentése.
11 Fejér vármegye szervezete. Székesfehérvár, 1889.

Source: http://fejer.archivportal.hu/data/files/140219740.pdf